Energiapersely – Az ELMŰ-ÉMÁSZ energiatakarékossági programja

Az ajtók és ablakok több szempontból is a ház gyenge pontjai. Nem csak a betörők jönnek itt be könnyen, de a meleg is itt illan ki leggyorsabban – ha nem tesz ellene semmit. Az ablaktábla mindössze 2-4 cm vastag, az ajtó maximum 10 cm, a szökni vágyó melegnek csak ennyit kell áthidalnia, szemben a fal 30-50 cm-es vastagságával. Az ajtónál gyakran már egy egyszerű szélfogó is sokat számít a hőveszteség elkerülésére. Az ablaknál viszont már számos olyan megoldás létezik, amelyekkel hőveszteség minimalizálható. Ez, a leginkább passzív házaknál alkalmazott speciális ablak különösen nagy ablakfelületek esetén eredményes megoldás.

Két üvegtábla kevesebb hőt enged át, mint egy, ebben nincs is semmi meglepő. A legmodernebb hőszigetelő ablakok már három üvegrétegből állnak, amelyek közé nemesgázt (argont) töltenek. Ez jobban szigetel, mint a levegő. Emellett a két üvegtábla belülről még egy láthatatlan ezüstréteget is kap, ami visszaveri a hőt a szobába. A peremek speciális kialakítása gondoskodik a légmentes zárásról, butyl- és polysulfid tömítések védenek a párától és nedvességtől, amelyek megakadályozzák, hogy az ablak belülről bepárásodjon.

Az úgynevezett „U-érték” az ablak hőszigetelési mutatója, a szakemberek ezzel az értékkel azt határozzák meg, hogy az ablakfelület egy négyzetméterén 1 °C külső-belső hőmérsékletkülönbség esetén mekkora hőveszteség jelentkezik egy óra alatt. Minél alacsonyabb az U-érték, annál jobbak az ablak hőszigetelési tulajdonságai. A modern izolált ablakok majdnem egy hőszigetelt fal hővédelmi képességével bírnak, és kevesebb hőt engednek át, mint a fából, műanyagból vagy alumíniumból készült keretük. Míg a hagyományos, általános üveg U-értéke 5,8, addig a legkorszerűbb, háromrétegű hőszigetelő üveg mindössze 0,8-es U-értékkel rendelkezik.

Ahhoz, hogy hőszigetelő ablakokkal lássa el otthonát, sok esetben nem szükséges az egész ablakot kicserélni, elegendő lehet a keretek megtartása mellett mindössze az üvegtáblákat hőszigetelőre váltani. Az üvegcseréhez kérje asztalos és üveges szakember segítségét.

Nagy ablakok a déli oldalon, kicsik az északin – hangzik az aranyszabály. A nagy déli fekvésű ablakfelületeken – speciális ablak beépítésével – a nap energiáját még fűtésre is használhatja. Ezzel szemben a ház északi oldalán elég, ha az ablakokat úgy méretezi, hogy a helyiségek még éppen elegendő fényt kapjanak. Természetesen a ház belső elosztását is célszerű ehhez igazítani, az északi oldalra kerüljenek azok a helyiségek, amelyek kevésbé fényigényesek (hálószoba, kamra, fürdőszoba, WC), míg a napos déli oldalra azok, ahol a legtöbb időt töltjük, így például a nappali. Érvényes, hogy az északi oldalon 10%, a keleti és nyugati oldalon 20%, míg a déli oldalon akár 30% is lehet az ablakfelület.

A legjobb ablaküveg sem ér sokat, ha az ablak szigetelései hibásak. Ezért ellenőrizze rendszeresen, hogy nem „húznak-e” az ablakai? Ha igen, tanácsos átellenőriznie a tömítéseket, fogantyúkat, zsanérokat, vasalatokat és illesztéseket. A régi szigeteléseket célszerű teljesen kicserélni. A mozgó részek pedig évente egyszer megérdemlik a körültekintő olajozást.

Abszolút jól záró, jól szigetelt ablakok esetén különösen fontos a lakás rendszeres szellőztetése, mivel nagyobb a penészképződés veszélye. Rövid ideig, de akkor alaposan, 3-5 alkalommal naponta tanácsos otthonát átszellőztetnie.

A csupa üveg télikert teljes felületén fürdik a nap fényében, amit a környező falak és a padló meleg formájában vesz fel és sugároz vissza a helyiségbe. Ezáltal nagyon kellemes klíma alakul ki és fűtési energia is megtakarítható. A télikertet mindenképp a ház déli fekvésű oldalára kell tervezni, de egész éves használat esetén még így sem lesz elegendő kizárólag a napfény arra, hogy a télikert hőmérséklete kellemes legyen, pótlólagos fűtésre szükség lesz. Nyáron viszont azzal kell számolni, hogy a télikert túlmelegedhet, ezért a helyiség hatékony szellőztetése és árnyékolása is megoldást igényel.

A jó hőszigetelés megakadályozza az épület hőveszteségét, ezáltal rengeteg energia megtakarításához járul hozzá. Az új építésű házakban ezért érhet el akár 60-70%-os energia-megtakarítást a régi épületekkel szemben. Az úgynevezett passzív házaknál (amelyek kiemelkedő hőszigetelésüknek köszönhetően nem igényelnek fűtési rendszert) az energiafogyasztás akár 90%-kal is alacsonyabb lehet. A legkorszerűbb fűtési rendszer sem ér sokat, ha a meleg észrevétlenül szökik ki a lakásból.

A legfelső szint mennyezetét, illetve a tetőt legalább 12-24  cm vastag szigetelőanyaggal célszerű leszigetelni. Ha ezen kívül egy további szigetelő réteggel a betonkoszorút is leszigeteli, elkerülheti, hogy a koszorú hőhídként a szabadba vezesse a meleget.

Ha a pincehelyiség fűtetlen, a pincefödém leszigetelésével visszatarthatja a talajból felszálló hideget, és a földszinti szobákban sem kell alacsonyabb hőmérséklettel és hideg padlóval számolnia.

A fűtőtest mögé érdemes hőszigetelő lapot, ha kevés a hely, akkor hőszigetelő fóliát ragasztani. Ezen kívül a fűtéscsövek szigetelésével is megakadályozható a felesleges hőveszteség.

Az ablakok minősége is jelentős tényezője a lakás hőszigeteltségi fokának. Gyakran már az is sokat számít, ha az ablakok illeszkedését kijavítja, megszünteti a réseket. Ha az ablakkeretek jók, elegendő lehet csak az ablaküveget kicserélni.

Akár azonnal energiát takaríthat meg és csökkentheti fűtési költségeit azzal, ha nem fűti túl lakása helyiségeit. Már 1^oC-kal alacsonyabb hőmérséklet is 6%-kal kevesebb energiafelhasználást jelent. Természetesen a legnagyobb megtakarítást elavult, korszerűtlen fűtési rendszere modernizálásától várhatja, amellyel fűtési költségei akár 30%-kal is csökkenhetnek. Bár „ideális fűtés” nem létezik, saját lehetőségeihez, valamint otthona adottságaihoz igazított ideális megoldás igen.

A kazán csúcsteljesítményére csak az év néhány napján van szükség, az idő nagy részében elég takaréklángon üzemeltetni. A kazán gyakori, ám rövid időtartamú felfűtése nagy energiafelhasználást, egyben nagy energiaveszteséget von maga után. Különösen az épület hőszigetelését követően fordulhat elő, hogy a fűtési rendszer túlméretezettnek bizonyul. Amennyiben a kazán típusa megengedi, érdemes alacsonyabb teljesítményre állítani és kisebb fúvókát beépíteni. Ezen keresztül kevesebb gáz vagy olaj áramlik át.

A kazán névleges teljesítménye ne legyen nagyobb otthona hőigényénél! Családi házak esetén az erre vonatkozó irányadó érték 0,10  kW teljesítmény egy fűtött négyzetméterre. Tehát egy 100 nm-es otthon optimális fűtéséhez kb. 10  kW hőteljesítményű kazán elegendő. Olajkályháknál a minimális teljesítmény 17 kW-tól indul, ami majdnem duplája annak, amennyire a példában szereplő családi ház fűtéséhez szükség van, azon túl, hogy üzemeltetése rendkívül drága.

A modern technológia már lehetővé teszi, hogy a fűtési rendszer hatásfoka akár a 90%-ot is meghaladja. Több megoldás is kínálkozik:

• Alacsony hőmérsékletű fűtés: A beáramló hőmérséklet nem haladja meg a 60 ^oC-t és a visszaáramló sem melegebb 40 ^oC-nál. Ideális esetben ezzel a technológiával a fűtőanyag egyharmada megtakarítható, miközben feleannyi szén-dioxidot bocsát ki. Emellett az alacsony hőmérsékletű fűtési rendszerek a külső hőmérséklethez igazodva automatikusan szabályozzák a szükséges fűtési teljesítményt. Az alacsony hőmérsékletű fűtésnek kiváló példája a hőszivattyú, amelyről a Hőszivattyú részben olvashat többet. 
• Modulációs égő: Amíg a hagyományos kazán mindig újra és újraindul, ha a hőre szükség van, addig a modulációs kazán gyorsan és pontosan, fokozatmentesen igazodik az aktuális hőszükséglethez. 
• Kondenzációs kazán: Ez a technika a fűtőanyagot egyenesen megduplázza a meleg füstgáz hasznosításával, ami egyébként elillanna. Ehhez egy hőcserélő van beépítve, ami a füstgázból meleg vizet kondenzál. Itt hő keletkezik, ami pótlólagosan a fűtővízhez kerül. Minél alacsonyabb a fűtési rendszer visszaáramló hőmérséklete, annál nagyobb megtakarítás érhető el a kondenzációs kazán alkalmazásával.

Különösen nyáron lehet nagyon drága a fűtési rendszerhez kapcsolt melegvíz előállítás, hiszen mindig csak rövid ideig van szükség magas teljesítményre. A villanybojler, az elektromos átfolyós vízmelegítő, a napkollektor és a hőszivattyú mind-mind energiatakarékosabb és lényegesen környezetbarátabb megoldások a használati melegvíz előállításra.

A fa tüzelőanyagként reneszánszát éli és különösen környezetbarát fűtőanyagnak minősül. Egyrészt a fa megújuló nyersanyag, előállításához kevés segédenergia szükséges, másrészt elégetése során csak annyi szén-dioxid keletkezik, amennyit a fa élete során a levegőből kinyert, a körforgás tehát bezárul. Családi házakban a pellet, vagy faapríték alapú fűtés a leggyakoribb fatüzeléses megoldás. A legfontosabb komforttényező a megfelelően nagy hőtároló, hiszen senki nem akar – mint egy kandallónál – folyamatosan a tüzelőanyag pótlásával foglalatoskodni. A hőtároló felveszi a hőt és akkor adja le, amikor arra szükség van.
 

• Teljes fűtési számláját úgy kalkulálhatja ki, ha fűtési rendszere beruházási költségeit – a rendszer várható élettartamára leosztva – is hozzáadja a havi fűtés költségéhez.
• A nagy fűtőtestek, a nagy felületű padló és falfűtés a kisebb méretűvel szemben alacsonyabb beáramlási hőmérsékletet tesz elegendővé, ami energia-megtakarítást jelent.
• A fűtéscsövek hőszigetelése megelőzi a hőveszteséget és megakadályozza a szabályozatlan túlmelegedést az átmeneti időszakokban.
• A fűtőtestet mindig úgy helyezze el, hogy a meleg áramlását semmi ne akadályozza, se bútor, se függöny ne takarja el.
• Ne a termosztát kézi vezérlésével, folyamatos le- és felcsavarásával szabályozza a hőmérsékletet. Az elektronikus termosztát a lehető legoptimálisabban gondoskodik az állandó szobahőmérsékletről.
• Ha a fűtőtest nem egyenletesen meleg, szükség lehet a légtelenítésére.

Probléma	Lehetséges okok
Hangos égés	Hibás tömítés.
Zúgó/kattogó keringető szivattyú	Ez a szivattyú hibáját, sérülését jelzi. Minden esetben szakemberrel ellenőriztesse, javíttassa a berendezést! Ha cseréje szükséges, legjobb az önszabályozós típus.
Néhány fűtőtest hideg marad	A kazán rosszul van beállítva, vagy elkoszolódott.
A fűtőtest teteje hideg	A vízkörforgásban akadály, dugulás keletkezett.
Vízkövesedés vagy vízcsöpögés a fűtőtesten	Levegő van a fűtőtestben.

1. A hőszivattyúról alapfokon
A hőszivattyú úgy működik, mint egy hatalmas, fordított hűtőszekrény. Itt a környezet a „hűtőtér”, míg az otthonában álló fűtőtest tölti be a meleget leadó „hűtőrács” funkcióját. A hőszivattyúnak – ugyanúgy, mint a hűtőszekrénynek – négy alapvető alkatrésze van: hűtőanyag, párologtató, kompresszor és cseppfolyósító. A hűtőanyag vonja ki a környezet hőjét – hűtőszekrény esetén az élelmiszerekből, hőszivattyúnál a földből, levegőből vagy talajvízből. Ez elpárolog, a kompresszorban besűrűsödik és emellett fel is melegszik. Ezt a meleget a hűtőszekrény hűtőrácsa, míg hőszivattyú esetén a fűtőtestek adják le. Végül a hűtőanyag lehűl, újra folyóssá válik és ismét képes lesz új hőt fejleszteni. A hőszivattyú – akár a hűtőszekrény – árammal működik, de rendkívüli hatékonysággal. Egy kWh árammal 3-5 kWh hőt állíthatunk elő. A hőszivattyúról részletes információt a Hőszivattyú részben talál.

2. Az elektromos hőtárolós kályha
A hőtárolós kályha egy gazdaságos, praktikus és kényelmes fűtési megoldás, amellyel különösen hatékonyan biztosíthatja a kellemes szobahőmérsékletet otthonában.

Fűtés helyiségekre igazítva
A hőtárolós kályhák beszerelési és beüzemelési költsége minimális, mindössze megfelelő teljesítményű elektromos energia csatlakozásra van szüksége. A meleg nem központilag, hanem decentralizáltan, az adott helyiség igényeihez igazítva keletkezik, tehát hőtárolós kályhával ott, úgy és annyi ideig fűthet, ahogyan Ön szeretné. A készülékválaszték méret és fűtési teljesítmény tekintetében egyaránt széles, így a lakás minden helyiségéhez megtalálhatja a legmegfelelőbb típust.

A hőtárolós kályha előnyei

• Költséghatékony fűtés 
• Egyszerű beszerelés 
• Helytakarékosság 
• Hosszú élettartam 
• Nincs szükség fosszilis tüzelőanyagokra 
• Elegendő egy áramcsatlakozás 
• Tiszta, környezetbarát meleg 
• Esztétikus, halk, keskeny fűtőtestek

Egyszerű, helytakarékos beszerelés
A hőtárolós készülékek nagy építési munka nélkül üzembe állíthatók, így régi építésű ház esetén is kiváló megoldást biztosítanak. Amennyiben új ház építésénél az elektromos fűtés mellett dönt, nem lesz szükség kazánhelyiségre, tüzelőanyag-tárolóra és kéményre. A hőtárolós kályha külön előnye, hogy a fűtési energia felhasználás lakásonként önállóan szabályozható, minden lakás saját mérőórával méri fogyasztását, az elszámolás ennek alapján, egyedileg és pontosan történik.

Költséghatékonyabb megoldás
A hőtárolós fűtési rendszert sokkal könnyebb kialakítani, mint a központi fűtést, építési munkálatokra szinte alig van szükség, ráadásul a készülékek hosszú éveken keresztül problémamentesen üzemelnek, rendszeres karbantartást általában egyáltalán nem igényelnek. 
Üzemeltetési költsége is alacsony, mivel akkor veszi fel az energiát, amikor az a legolcsóbb: éjszaka. A készülék a sokkal kedvezőbb tarifájú éjszakai, vezérelt-külön mért elektromos árammal nem csak olcsóbb, de környezetkímélőbb energiát is használ, hiszen az éjszakai áramfelhasználás segíti az erőművek optimális teljesítményszabályozását.

Környezetbarát megoldás
Ha fosszilis tüzelőanyaggal fűt, a tüzelő elégetése során akár 1.000 ^oC hő is keletkezik. Ez az 1.000 ^oC  szükséges ahhoz, hogy lakása fűtésére legjobb esetben 65 ^oC-os hő keletkezzen. Ezzel szemben a hőtárolós kályha a felvett áramból teljes egészében hőt állít elő. A készülék teljesen automatikusan veszi fel az áramot, és mindig csak annyit, amennyire a szoba aktuális hőmérséklete és a kályhában meglévő maradékhő alapján szükség van. A 70-es évek hőtárolós kályháit törölje ki emlékezetéből, napjaink modern készülékei összehasonlíthatatlanul jobb teljesítménnyel, technikai paraméterekkel és kiváló esztétikummal bírnak, nem beszélve arról, hogy energiafelhasználásuk akár 30%-kal is alacsonyabb a régi idők készülékeinél.

A hőszivattyú a leginkább jövőbe mutató, leginkább környezetbarát és legenergiatakarékosabb fűtési megoldás, amellyel hűteni, melegvizet előállítani, sőt az épület optimális levegőztetését is biztosítani lehet. A rendszer kevés elektromos energiát fogyaszt, az energiaigény mintegy 3/4-ét képes a földben, talajvízben és levegőben tárolt napenergiából fedezni. Ez annyit jelent, hogy 1 kWh bevezetett elektromos energiából mintegy 4 kWh fűtési energiát szolgáltat.

A hagyományos, fosszilis energiahordozók végesek, ezért a rájuk alapozott fűtési megoldások egyre kevésbé jelentenek jövőre nézve biztos választást. Ráadásul csökkenő mennyiségük miatt áruk is folyamatosan nő. Ezért, különösen az új építésű házak esetén, érdemes olyan fűtési rendszer kiépítésében gondolkozni, amely 10-20 év múlva is „megéri az árát“, és nem ró irreális energiaköltségeket a háztartásra. A fosszilis energiahordozók elégetésével szén-dioxid keletkezik, nem így a hőszivattyúknál, amelyek a természetes környezeti energiát fűtik fel magasabb hőmérsékletre, méghozzá elektromos áram - a legtisztább hagyományos energiahordozó - felhasználásával. Tény, hogy az áram egy részét szénerőművek állítják elő, amelyek kétségtelenül jelentős széndioxid-kibocsátók, de még ezzel kalkulálva is elmondható, hogy hőszivattyús fűtéssel akár 50%-kal kevesebb közvetett CO₂ terhelés éri Földünket, mint fosszilis energiahordozókkal történő, hagyományos fűtés esetén.

A hőszivattyú

• csökkenti az elsődleges (pl. kőolajból, földgázból származó) energiaigényt, hiszen a fűtési energia 75%-át a környezet biztosítja,
• nagyságrendekkel csökkenti az épület rezsiköltségét, üzemeltetési költsége minden létező fűtési rendszerénél alacsonyabb,
• régi- és újépítésű épületekben egyaránt létesíthető,
• környezetbarát és energiatudatos fűtési megoldás, mivel csökkenti a széndioxid-kibocsátást,
• hosszú élettartama és valós, alacsony energiafelhasználása miatt belátható időn belül megtérülő alternatívát jelent a hagyományos fűtőrendszerek mellett.

Ha röviden akarjuk megértetni a készülék működését, legjobb, ha a hűtőszekrény példáját hívjuk segítségül. A hőszivattyúban minden ugyanazon elv szerint történik, mint a hűtőben, azzal a különbséggel, hogy fordítva, és természetesen sokkal nagyobb méretekben. A hőszivattyúban egy ún. munkaközeg, rendszerint hűtőközeg cirkulál. Egykompresszor ezt a gázt összenyomja, így annak nyomása megnő, ideális esetben cseppfolyóssá is válik. Ezután egy nyomáscsökkentő szelep kinyitásával az összenyomott gáz hirtelen kitágul, egy hőcserélőn keresztül hőt von el a hőforrásból (a szifon patron felülete is ezért fagy le szódakészítéskor), és magasabb hőmérsékletre emelkedik. A kompresszor ismét összenyomja a munkaközeget, ami ettől még magasabb hőmérsékletre emelkedik (ahogyan a kuktában is a nyomásnövekedés okozza az intezív hőmérséklet emelkedést), és egy másik hőcserélőn keresztül leadja a hőt a fűtővíznek, majd a folyamat kezdődik elölről. A hűtőszekrényben az egész jelenség fordítva játszódik le, hiszen belül felveszi, míg kívül, a hűtőrácson keresztül leadja a hőt.

Ahhoz, hogy a készülék működjön, szükség van valamennyi elektromos energiára. A rendszer hatékonyságát az ún. munkaszámmal, elterjedt kifejezéssel élve a „jósági fokkal” jellemezzük (COP=Coefficient of performance), ami azt mutatja meg, hogy a hőszivattyú által leadott hasznos hőteljesítmény hányszorosa a működtetéséhez felhasznált teljesítménynek. Ez a szám a hagyományos fűtési rendszerek esetén általában 1 alatti érték, ugyanis - különösen a régi, elavult fűtési rendszereknél - a felvett energia korántsem 100%-ban hasznosul hőként a működés során. Nem így a hőszivattyúnál, ami egységnyi felvett teljesítményből többszörös hasznos teljesítményt produkál. Ha például egy hőszivattyús fűtési rendszer hatékonysága, azaz COP-értéke 4,2 és a szükséges fűtési teljesítmény 12 kW, akkor a működéshez szükséges villamosenergia-teljesítmény (12/4,2) mindössze 2,86 kW körül várható.

A berendezés a talajból, a talajvízből és a levegőből egyaránt felveheti a működéséhez szükséges hőt. A levegőből történő hőfelvétel előnye, hogy nem igényel akkora befektetést, mint a talajból/talajvízből történő hőfelvétel, hátránya ugyanakkor, hogy a levegő rossz hőfelvevő képességének köszönhetően nagy mennyiségű légátmozgatást igényel (azaz nem igazán hangtalan), másrészt fűtőteljesítménye a levegő hőmérsékletének csökkenésével együtt csökken. Ezzel szemben Földünk optimális hőtároló, a talajfelszínhez közel a hőmérséklet egész évben csaknem állandó (8-12 °C között van). Amennyiben a talaj a hőleadó közeg, egyszerűsödik és biztosabbá válik a helyzet, hiszen a fűtés a külső hőmérséklet ingadozásától és évszaktól függetlenül állandó hőmérsékletű közegre alapoz. Persze az is tény, hogy egy ilyen rendszer megfelelő színvonalú kiépítése magasabb beruházási költséget jelent, mint a levegős hőszivattyú telepítése.

Ennél a rendszernél több száz méter hosszú, különlegesen ellenálló PVC burkolattal bevont rézcsöveket, vagy polietilén csöveket fektetnek le a fagyhatár alatt, azaz kb. 1,2 méter mélyen, a földfelszínnel párhuzamosan. Nehézsége, hogy nagy alapterületen - nagyságrendileg a fűtött alapterület 2-3 szorosán - kell feltárni a telket a kollektor lefektetésekor, ezért alapvetően új építésű házak esetén ajánlható, amikor még a terep egyébként is rendezetlen. A kollektorban egy speciális, fagyálló folyadék (fagyásgátlóval kezelt víz) kering, ami a talaj hőjét a hőszivattyúba szállítja. Egy talajkollektoros hőszivattyúval kb. 20-30 Watt energia nyerhető a talajból négyzetméterenként, amelyet több tényező - így a talaj minősége, nedvességtartalma, hővezetése - is befolyásol.

A talajszondás rendszer az egyik legnépszerűbb hőszivattyús eljárás, amelynek létesítéséhez egy kb. 15 cm átmérőjű, 60-100 méter mély lyukat fúrnak a talajba. A szonda két U formájú műanyag csövet tartalmaz, amelyben – hasonlóan a talajkollektorhoz – fagyásgátlóval kezelt víz kering. 100 méterrel a talajfelszín alatt már egész évben állandó, kb. 10 °C-os a hőmérséklet, ami egész évben garantálja a megbízható működést.

A talajvíz optimális hőforrás, hiszen hőmérséklete egész évben csaknem állandó (8-12 °C között). Nincs másra szükség, mint két kútra: az egyikből kiszivattyúzzuk, a másikba visszavezetjük a talajvizet. A víz a párologtatón keresztül adja le a benne tárolt hőenergiát. A visszavezetett víz nem szennyeződik, káros anyag nem kerül bele, így nem rontja a talajvíz minőségét. Ezzel a rendszertípussal – ahogy valamennyi, a talajból nyert hőre alapozó hőszivattyús megoldással – a fűtéshez szükséges energiafelhasználás 3/4-e nyerhető ki a környezetből.

A levegő, mint hőforrás mindenütt jelen van. Emellett az is előnyére válik, hogy hasznosítása nem igényel különösen nagy létesítési ráfordítást. A külső levegőt ventilátorok vezetik át a hőszivattyú párásító fokozatának hőcserélőjén és „megszabadítják” a benne lévő hőenergiától. A rendszer hátránya, hogy hatásfoka függ a külső hőmérséklettől, így különösen hideg időben kevésbé hatékony. A régebbi készülékek nem voltak alkalmasak önálló fűtésre, azonban napjaink levegős hőszivattyúi már akár 25 °C-ig is képesek működni.

A berendezés úgy von el energiát a környezetből, hogy közben nem károsítja azt, használata emellett hozzájárul a szén-dioxid kibocsátás csökkentéséhez és a hagyományos energiahordozó készletek kíméléséhez. Fülünk mégis a rendszer mellett szóló anyagi érvekre a legérzékenyebb, amelyekből figyelemreméltó felsorolás állítható össze:

• alkalmazása függetlenít a folyamatosan emelkedő nyersolaj és földgáz áraktól,
• üzemeltetése nem kíván tüzet, kazánt, olajtartályt vagy gázcsatlakozást,
• beépítésével maguk az építési költségek is csökkennek, nincs szükség kéményre, vagy tüzelőanyag tároló helyiségre,
• a hőszivattyú a hagyományos rendszereknél összehasonlíthatatlanul kisebb fűtési költséget eredményez, ezáltal a rendszer magasabb beruházási költsége néhány éven belül megtérül,
• a hőszivattyús fűtés alacsony üzemviteli, energia és karbantartási költséggel üzemel,
• nem okoz további karbantartási, javítási, tisztítási vagy szolgáltatási költségeket (pl. kéményseprés),
• alacsony költségei könnyen áttekinthetők, kézben tarthatók, a rendszer élettartama rendkívül magas.

Elsősorban az alacsony hőmérsékletű fűtési módok alkalmasak hőszivattyúval történő felhasználásra, mert akárcsak a napkollektoroknál, annál nagyobb a rendszer hatékonysága, minél kisebb a fűtési előremenő hőmérséklet. Leginkább a padló-, fal- és mennyezetfűtés jöhet számításba, ahol a nagy hőleadó felület miatt már 35 °C is elegendő. Említést érdemel, hogy ezek a láthatatlan megoldások nem befolyásolják az épület esztétikumát, és helyet foglaló radiátorokra sincsen szükség. A hőszivattyú használati melegvíz készítésére is felhasználható, a kinyerhető víz maximális hőmérséklete kb. 55 °C. Amikor pedig jön a nyár, a folyamat megfordításával a hőszivattyú fűtés helyett hűtésre, az épület tökéletes klimatizálására is bevethető, ekkor ugyanis a fűtésnél hőforrásként használt közegnek adja át a helyiségekből elvont hőt.

A profi szellőztetés
Az épület friss levegővel való ellátása fontos az egészség, a kényelem, de az építési károk (pl. penészedés) megakadályozása szempontjából is. A hagyományos szellőztetést gyakorlatilag lehetetlen pontosan kézben tartani, és vitathatatlan hátránya, hogy a szellőztetéssel értékes energiát pumpálunk a szabadba. A hőcserélős lakásszellőztető rendszerek pontosan a szükséges friss levegő mennyiségével látják el az épületet. Egy ilyen rendszer birtokában már nincs szükség az ablaknyitásra, így nem csak energia takarítható meg, hanem kifejezetten jó minőségű, friss levegőt juttat az épületbe.

Így működik a csere
A rendszer beszívja, szűri és hőcserélőjében előmelegíti a kinti friss levegőt, ezáltal melegíti is az épület helyiségeit. A melegítés a fáradt levegő hőenergiájának elvonásával történik, ami ezután már távozhat a szabadba. A rendszer a kellemetlen vagy zavaró szagokat (konyha, fürdőszoba, WC) is megbízhatóan eltávolítja, alkalmazása nagyban csökkenti az épület energiaigényét, és végeredményben a fűtés költségét is minimalizálja.

Egy rendszer - számtalan előny

• Alacsony fűtési költségek.
• Aktív környezetvédelem a szén-dioxid kibocsátás csökkentése révén.
• Nem kell állandóan szellőztetni és elviselni a huzatot.
• Az állandóan zárt ablakok mellett nem hatol be a zaj az épületbe.
• A rendszer azonnal eltávolítja a festékekből, bútorokból stb. a helyiségek levegőjébe távozó, egészségre káros anyagokat.
• A friss levegő folyamatos szűrése esélyt sem enged a házi és a virágpor behatolásának.
• A jobb szellőzés és a szabályozott páratartalom megakadályozza az épületkárok kialakulását.
• A kellemetlen vagy zavaró szagok (konyha, fürdőszoba, WC) azonnal a szabadba távoznak.

4,8 milliárd év múlva a Nap hidrogénkészlete a végére jár, de egészen addig fénnyel és meleggel látja el Földünket. Ezt a kimeríthetetlen, ingyenes energiát egyre jobb megoldásokkal tudjuk háztartásunk igényeire fordítani. Még az alacsony, vagy szórt napsugárzásnak is van ereje. Már az építkezés során fontos, hogy figyelmet fordítsunk a Napra: a szobabeosztás kialakításánál, a déli fekvésű nagy ablakfelületek hőszigetelő üvegezésénél, vagy a télikert kialakításánál.

Bár az ember a napenergiát évezredek óta hasznosítja, évezredeken át nem készített olyan berendezést, amely a napenergia felfogását szolgálta volna. Ez a hosszú időszak a napenergia passzív hasznosításáról szólt, míg a XX. század derekán meg nem jelentek az első, napenergia hasznosítással működő melegítő és elektromos áramot előállító rendszerek, amelyeket Európában a 60-as évek vége óta üzemeltetnek. A napenergia befogására és elvezetésére szolgáló gépészeti berendezések alkalmazását nevezzük a napenergia aktív hasznosításának.

Minden épület hasznosítja a ráeső napsugarak energiáját, az egyik jobban, a másik kevésbé jól. A Nap fénye - akár aktívan, akár csak passzívan használjuk is, akár sok jut belőle, akár csak kevés - mindenképp ingyenes, tiszta és kifogyhatatlan energiaforrás. Mást jelent persze a napenergia hasznosítása az Egyenlítőhöz közel és mást az északi országokban, ahol még a nyári időszakban is gyakori a fűtési igény, és mást jelent nálunk, a mérsékelt éghajlati övben is, ahol télen kevés a napenergia, nyáron pedig sok. Épp ezért hazánkban a passzív napenergia hasznosításának az őszi és tavaszi időszakban van nagy jelentősége, ami azt is jelenti, hogy a fűtőberendezések méretezésénél sajnos nem tudjuk figyelembe venni, az üzemeltetés során viszont már jelentős költséget takaríthatunk meg segítségével. A közvetlen napenergia felhasználásának legegyszerűbb módja, ha a ház déli oldalán a benapozás szempontjából optimális méretű hőszigetelő ablakokat helyezünk el, az épület alaprajzát kevés kiszögeléssel tervezzük, és a lakótereket elsősorban a déli oldalra rendezzük. A ház déli bejáratánál lévő fűtetlen üvegelőterek, mint például az üvegezett terasz, veranda, szélfogó vagy üvegház jelentősen hozzájárulnak a ház energiatakarékosabb fűtéséhez. A megfelelő építészeti megoldásokkal akár 15-20%-os energia megtakarítás is elérhető a hagyományos építkezéssel szemben.

A passzív napenergia hasznosításának előnye az egyszerű és ezért költséghatékony megoldások alkalmazása. Ahhoz azonban, hogy a napenergia adta lehetőségeket hatékonyabban ki tudjuk használni, érdemes olyan technológiai megoldásokat alkalmazni, amelyek speciálisan a napenergia befogására és hasznosítására készültek. Ennek két legelterjedtebb eszköze a napkollektor és a napelem.

A déli országokban a nagy szállodák teljes melegvíz szükségletüket a nap erejével fedezik. Egy megfelelően nagy és jól pozícionált napkollektorral és melegvíztárolóval Ön ugyanígy biztosíthatja háztartása teljes melegvíz ellátását, sőt még a fűtésre is rásegíthet vele, ráadásul ma már az ehhez szükséges beruházás sem jelent elrugaszkodott költséget. Magyarországon a napos órák száma 1.900-2.000 óra/év, ami megfelel az európai átlagnak. A tavasztól őszig terjedő időszakban 1 m² kollektor-felülettel 200-600 kWh hőenergia termelhető.

A napkollektor úgynevezett folyadék-típusú sík kollektor, amelyben nem mérgező fagyálló folyadékot melegít a befogott napenergia. Ez a folyadék áramlik a kollektor és a hőcserélő között, ahol átadja hőjét a víznek. Az elnyelő szerkezet egy vörösréz lemezből készített felület, míg a hő elszállítása egy szintén vörösréz anyagú csőrendszer segítségével történik. A maximális hőhasznosítást a vörösréz speciális, szelektív hőelnyelő bevonata biztosítja, a hőveszteséget pedig a kiváló szigetelés és a szerkezetet lefedő szolár üveglap akadályozza meg. A napkollektorok telepítésekor legfontosabb a déli tájolás és a megfelelő dőlési szög kialakítása. Hazánkban az optimális dőlésszög 40-70° között van.

Egy ember naponta kb. 50-60 liter melegvizet használ el, amelynek előállításához kb. 2-3 kWh hőenergia szükséges. 1 m² napkollektorral a nyári félévben napi 2-2,5 kWh, télen 0,5-1,5 kWh napenergia hasznosítható, így tehát személyenként 1-1,5 m² napkollektorral általában elő lehet állítani a szükséges melegvíz mennyiséget. Éves átlagban ez 60-70%-os megtakarítást jelent, ami a nyári félévben közel 100%, de a téli félévben is eléri a 30-40%-ot. Családi házak esetében melegvíz készítés céljára 2-3 db, nagyobb vízfogyasztás esetén 4-5 db 2 m²-es napkollektort célszerű felszerelni. Szükség van egy viszonylag nagyméretű, általában 200-500 literes melegvíz tárolóra is. Egy ilyen rendszer beruházási költsége kb. 800.000 Ft.